Első kecskéjét titokban kellett megvennie az akkor 12 éves srácnak, nem volt még támogatott műfaj a kecsketartás. Miután letöltötte nagybátyjánál a kötelező gyakorlati időt festő-mázolóként, már ment is a saját feje azaz a saját vállalkozása után.
Mivel gyerekkorától szerette állatokat – pintyet, papagájt, nyulat, kecskét – adta magát, hogy ilyesmivel foglalkozzon. Eleinte tehenei is voltak a kecskék mellett, 3 éve adta el az utolsót. Mára „csak” a kecskék vannak, 93-an. Ezt az állományt már nem akarja növelni. Az alpesi őzbarna a kedvenc, kifejezetten a színe miatt, a szép barna kecskenyáj már messziről látszik, Szentantalfa határában.
Idővel kialakult a vevőkör is, mára az állatok iránti rajongás megélgetéssé lett. A vevők házhoz is jönnek, de Dobosi Péter őstremelőként a füredi Vásárcsarnokban árulja a sajtokat, emelett éttermeknek is beszállít. A hőkezelt friss sajt sláger termék, nagyon kedvelik, az érlelt sajtokra várni kell, azok egy év alatt készülnek el.
A napirendet a kecskék diktálják. Tavasszal, ellés idején fél 4-kor már ott kell lenni, figyelni a folyamatokat, segíteni, ha kell. Ez az időszak 2-3 hétig eltart. Egyébként egészséges tempót diktálnak, így marad idő a családra, a három kislányra.
Babarczy Veronika
