Néprajzosokként nagyon szeretünk utazni, és a vidékfejlesztés és a műemlékvédelem is régóta érdekel minket – mi tájházakból szeretnénk hasonló kulturális központokat létrehozni – így mikor Orbán Évi mesélt nekünk a Nivegy házról, és meghívott minket az Adventre, rögtön lázba jöttünk, és tudtuk, hogy ott a helyünk. A karácsony előtti kapkodásban csapatunk végül három főre apadt, úgyhogy kevesen, de annál lelkesebben indultunk le Balatoncsicsóra.
A Zánkáról való beautózás után Balatoncsicsón rögtön belevetettük magunkat a munkába: rövid ismerkedés után a nagytermet kezdtük el befűteni, felmosni, szorgosan aprítottuk a fát az esti mulatsághoz, és közben megcsodáltuk a fáskamra néprajzi tárgyait. Közben persze nem maradtunk szomjasok se, környékbeli bioborokból készült fröccsökkel oltottuk a szomjunkat. Miután elég fát hasogattunk egész estére, nekiálltunk murvával felszórni a házhoz vezető kocsifeljárót. Mire ezzel végeztünk, már neki is álltak gyülekezni a kézművesek és a vendégek az esti mulatságra. A fröccsökhöz egy-két zacskó ajándékba kapott csicsóka csipsz is elfogyott – ha már Balatoncsicsón vagyunk.
A délután hamar elrepült, mert mindig történt valami. Kellemes beszélgetésekbe bonyolódtunk a gőzölgő fazék forralt bor mellett, végigkóstoltuk a krémes süteményeket, meglestük a szomszédban a nyáron megmentett kiscicákat, végigböngésztük a kézművesek kínálatát, miközben a gyerekhad zsibongása szolgáltatta a háttérzajt. Sötétedés előtt még épp mi is felfértünk a lovaskocsira, és tettünk egy kört a falu körül – szerencsére még fázni se fáztunk, hisz előtte csurig töltöttük a bögréinket forralt borral.
Miután visszatértünk a gyerekzsivajba, már szinte azonnal kezdődött is a betlehemesek előadása. A rövid előadás szépen őrizte a hagyományos paraszti betlehemesek szellemét – az öreg pásztorral való viccelődéssel, a pásztorok nagyotmondásaival, és a betlehemi történetet idéző ajándékozással – közben pedig a közismert népénekek, valamint néhány ismertebb európai darab is felcsendült.
Az előadás vége után sietve megterítettünk, mert a gőzölgő gulyásleves illata azonnal meghozta mindenkinek az étvágyát.
Miután jóllaktunk a levessel, és elpakolni is sikerült, akkor döbbentünk csak rá, hogy csillámtetoválást még nem is csináltattunk magunknak. A bátrabb gyerekekről példát vehettünk róla, hogy a fiúknak is jól áll a hercegnős és csingilinges tetkó is, de azért nálunk a fiúk csak batmenes tetkóval mertek próbálkozni, a hercegnőket meghagytuk a lányoknak.
Estefele aztán a tömeg szépen lassan elfogyott, elszállingóztak a gyerekek is, és lassan süteményből is egyre kevesebb volt az asztalon. Mi azért még maradtunk, és éjszakába nyúlóan kortyoltuk a finom környékbeli borokat, és beszélgettünk a faluról, a Nivegy házról és a karácsonyi készülődésről.
Másnap aztán indulás előtt még nappali fényben is végigjártuk a falut, és a gyorsan elrepült másfél nap után annak reményében indultunk vissza Nemes Gusztáv autójával Zánkára, hogy még sikerül máskor is visszatérnünk Balatoncsicsóra.