A Martinus Borház a Tagyonhegyen található. A mára 3 hektáros birtok részben családi örökség, de nagyrészét az elmúlt években vásárolták. A fiatal pincészet és borásza, aki még harminc sincs, azt a célt tűzte ki, hogy a Nivegy-völgy egyik meghatározó borászatává váljon és a térség hírnevét öregbítse.

A dédnagyszülők szőlőjéből kezdte kinőni magát a családi pincészet, 1990-től, nevét az agilis dédnagymama emlékére kapta. Két család, a Vargák és a Havasiak fogtak össze, hogy az örökséget tovább vigyék, vállalozássá fejlesszék. Varga Zoltán neve nem csak mint hegyközségi elnökként ismer, sokat tett a környék borainak megismertetéséért is.

Mára már az következő generáció viszi a pincészetet: Varga András édesapjával együtt a borkészítésért és értékesítésért, Havasi Csaba kertészmérnökként pedig inkább a technológiáért, a szőlőmunkákért, és a szüretért felel, a "kapuig", ahogy ők mondják.

A Nivegy-völgyet annak idején Édesapja választotta, aki a környéken dolgozott, és vásárolt egy kis darab földet és pincét is a Tagyon-hegyen, úgy 40 éve. Akkor még úgy mondták: háztáji. Hollósy Zsombornak először jönnie kellett segíteni, aztán ez a kötelesség szenvedéllyé, örömmel végzett munkává vált.

Pályaválasztásában is szerepet játszott a szőlő szeretete. A Corvinus Egyetemen végzett kertészmérnökként, majd a Zánka és Környéke Pinceszövetkezetnél dolgozott borászként Szentantalfán.

A szövetkezeti munkája mellett végig művelte és fejleszette a saját 5 hektáros kis birtokát és családi pincészetét is. Ez év februárjában döntött úgy, hogy a maga szőlőjébe áll. Emellett segít a Tagyon Birtokon is a munkájával. Ez egy emberre hosszú távon is bőven elég lesz, mondja.

Herzka András eredendően turisztikai szakember, és javarészt Budapesten dolgozik. Sokáig még csak nem is hallott Balatoncsicsóról, holott a környéket jól ismerte, ugyanis sokat járt barátokhoz errefelé.

2004 óta aztán még többet, mert szerelembe esett a borászattal, felnőtt fejjel iskolapadba ült - a Soós István Borászati Szakközépiskolában tanult borászot - majd nekiindult, hogy földet keressen. Sokáig kellett kitartónak lennie, mire meglelte a Fenyves-hegyi földdarabot, amit aztán szépen gyarapítgatni kezdett. Nagyon szereti a Jóisten, ha ilyen szép helyre vezette, mondja.

Szakértőink sorában Balázs Tiborhoz értünk, aki vállalkozásfejlesztőként vesz részt a balatoncsicsói plébánia felújításához kapcsoló Borász Műhely szervezésében, és a későbbi üzleti tervezést segítő képzéseken. Bár a fővárosban él, meghatározó számára a vidékhez való kötődés. Villamosmérnök, tanár, közgazdász és maga is vállalkozó. A SEED Kisvállalkozás-fejlesztési Alapítvány ügyvezető igazgatója 2011 óta. Szerelemből, felnőtt fejjel kitanulta a borászkodást, saját pincéje, bora van. Igyekszik számos tevékenysége mellé a sportot is beilleszteni, karatéka, maratonfutó, triatlonista és természetjáró ember. Csicsóról és mindazokról az élményekről kérdeztük, amelyek pozitív, meggyőző tapasztalatok az életében arról, hogy minden tanulható, és nincs lehetetlen, ha adott a kellő elszántság és lelkesedés.

Honnan indult a pályád, miként alakult ennyire sokszínűre?Meghatározó az életemben a tanyasi, falusi környezet, lévén alföldi, szegedi születésű vagyok, és gyerekkoromban rengeteg időt töltöttem a nagyszüleim Hajdú-Bihar megyei tanyáján. Egyfajta keretes szerkezete az életemnek, hogy néhány év múlva ismét vidéki környezetben képzelem el magam: a Bakonyban levő parasztházunkban fogunk élni és gazdálkodni. Nagy rajongója vagyok Hamvas Bélának, aki a Bor filozófiája című művében a magyar tájak karakterét is leírja. Szerinte a Bakony jellemzői a szabadság, a függetlenség, az erő. Ezzel a megközelítésmóddal nagyon tudok azonosulni, és csak erősíti bennem az amúgy is meglevő kötődést a Bakonyhoz, a Balaton vidékéhez.