Szakértőink sorában Balázs Tiborhoz értünk, aki vállalkozásfejlesztőként vesz részt a balatoncsicsói plébánia felújításához kapcsoló Borász Műhely szervezésében, és a későbbi üzleti tervezést segítő képzéseken. Bár a fővárosban él, meghatározó számára a vidékhez való kötődés. Villamosmérnök, tanár, közgazdász és maga is vállalkozó. A SEED Kisvállalkozás-fejlesztési Alapítvány ügyvezető igazgatója 2011 óta. Szerelemből, felnőtt fejjel kitanulta a borászkodást, saját pincéje, bora van. Igyekszik számos tevékenysége mellé a sportot is beilleszteni, karatéka, maratonfutó, triatlonista és természetjáró ember. Csicsóról és mindazokról az élményekről kérdeztük, amelyek pozitív, meggyőző tapasztalatok az életében arról, hogy minden tanulható, és nincs lehetetlen, ha adott a kellő elszántság és lelkesedés.

Honnan indult a pályád, miként alakult ennyire sokszínűre?Meghatározó az életemben a tanyasi, falusi környezet, lévén alföldi, szegedi születésű vagyok, és gyerekkoromban rengeteg időt töltöttem a nagyszüleim Hajdú-Bihar megyei tanyáján. Egyfajta keretes szerkezete az életemnek, hogy néhány év múlva ismét vidéki környezetben képzelem el magam: a Bakonyban levő parasztházunkban fogunk élni és gazdálkodni. Nagy rajongója vagyok Hamvas Bélának, aki a Bor filozófiája című művében a magyar tájak karakterét is leírja. Szerinte a Bakony jellemzői a szabadság, a függetlenség, az erő. Ezzel a megközelítésmóddal nagyon tudok azonosulni, és csak erősíti bennem az amúgy is meglevő kötődést a Bakonyhoz, a Balaton vidékéhez.

Visszatérve az indulásomhoz, az életemben mindig jelen volt az irodalom szeretete. Bár gyerekkoromban inkább humán pályára képzeltem magam, villamosmérnök lettem. Párhuzamosan szereztem meg a mérnök-tanári és közgazdászi diplomámat, és már az egyetem alatt kutatással kezdtem foglalkozni – változásmenedzsmenttel, hisz akkor, a rendszerváltozás időszakában az foglalkoztatott, miként lehetne változtatni azokon a nagy rendszereken, amelyek addig az egész társadalmunkat meghatározták. 1989-ben aktív részese lettem egy angol-magyar vegyesvállalat megalakításának, amely a változásmenedzsment módszertanát kezdte meg a magyar viszonyokra adaptálni, és ezt követően több nagy szervezet és állami vállalat átalakításában vettem részt tanácsadóként. Egy nagyvállalat privatizációja rendkívül összetett folyamat. Akkoriban voltak olyan lehetőségek, hogy a dolgozók, a vezetőség összeállt és kivásároltak egy céget. Ehhez üzleti tervet és stratégiát kellett megalkotni, hogy az új felállás miként lesz piacképes. A pályám úgy folytatódott, hogy saját céget alapítottam, amely tanácsadással, képzésekkel foglalkozott.

Mikor és miként lett szerepe az életedben a szőlőnek és a bornak?
Messziről kezdem a választ erre a kérdésre. A sport meghatározó szerepet játszik az életemben, és az ennek nyomán született barátságok is. Ezért döntöttünk úgy 8 éve karatéka sporttársammal és jó barátommal – aki szintén Tibor –, hogy amellett, hogy érdekel minket és szeretjük a bort, ki is tanuljuk ezt a „mesterséget”. A Budafoki Soós Borászati Szakközépiskola felnőttképzését végeztük el, azóta készítünk saját bort, azóta készítünk saját bort, TiBorok Pince márkanév alatt. Más utat tervezünk magunknak, mint egy klasszikus pince. Az ország különböző borvidékein – Tokaj, Szekszárd, Badacsony, stb. – vannak szőlősgazdák, akiktől szőlőt vásárolunk, amelyet már mi szüretelünk és dolgozunk fel. Fontosnak tartottuk, hogy legyen saját borunk, de emellett ugyanolyan fontos az az élmény, amit a kóstolás jelent. Hogy ez pontosan mi takar, azon folyamatosan kísérletezünk, a keresés fázisában vagyunk e téren.

Nivegy-völgy borvidék. Ezek a sokszínű tapasztalatok miként segítik az ottani munkát?

Nagyon jó lenne az ottani fejlesztésben is elérni, hogy aktívan közreműködjenek a helyi vállalkozók. Mégpedig úgy, hogy saját indíttatásból teszik, és pozitív kihívásként élik meg. Nem kötelességként, nem valami alkalmi dologban való részvételként, nem is elsősorban anyagi érdekek mentén – még, ha ez egy fontos szempont is. Kutatások azt mutatják, hogy megszokottól eltérő, akár játékos megközelítés egy olyan motiváció, amely megadja azt a fajta könnyedséget, hogy belépünk egy folyamatba, egy kezdeményezésbe és abból a lehető legtöbbet vagyunk képesek kihozni. Ismert a homo ludens, a játékos ember kifejezés, sokak szerint a játék képességének köszönhetjük azt, hogy az emberiség ott tart a fejlődésben, ahol. 

Nem ijeszti meg azokat, akik a megélhetésükért küzdenek? Nem gondolják komolytalannak vagy gyerekesnek?

Meg kell találni a módját, hogy a résztvevők – éljenek akár vidéken, akár városban, legyenek férfiak vagy nők – őszintén be tudjanak kapcsolódni. A lényeg a kihíváson van, amit játékként élnek meg, amibe be akarnak kapcsolódni. A legfontosabb cél: a résztvevők ráébredjenek arra, hogy együttműködve sokkal sikeresebb egy vállalkozói közösség. Ezt segíthetik műhelybeszélgetések, segíthetik a megismert jógyakorlatok, azok a jó és pozitív példák, amikor egy másik régióban, nem túl messze, valakiknek már sikerült hasonlót megvalósítani. A nemrégiben lezajlott Borász Műhely beszélgetés első vendége, a Pannonhalmi borrégióban működő BorPromo Kft. például ilyen példa volt, és reméljük segíthetik ezt a folyamatot a tervezett üzleti modellezési műhelyek is.

Hisz nagyon fontos eleme egy vállalkozásnak, hogy lássuk, hova szeretnénk eljutni. Ez korábban egy kisvállalkozásnál még vaskos papírköteget jelentett, benne: piacelemzés, termék portfolió, cashflow terv (pénzforgalom, költségvetés), eredményterv, mérlegterv, plusz szöveges elemzések, táblázatos mellékletek. Efölött eljárt az idő, a helyét átvette az úgynevezett canvas üzleti modellezés, amelyben az angol „canvas” szó a vásznat jelenti. Egyetlen papírlapra (ahogyan a festő vásznára) rá kell férnie egy vállalkozás üzleti modelljének, maximum 15 kulcsszóval, amelyek megjelenítik a legfontosabb működési elemeit, összetevőit. Ma már a világ nagy cégei és sikeres vállalkozásai mind ilyen modellt használnak. Ráadásul nemcsak egy vállalkozás, hanem együttműködő csoportok, közösségek is alkalmazhatják ezt a módszert.

Borászok esetében például biztosan lesz olyan, akinek olyan az üzleti modellje, ami megmarad a kézműves borászatnál, és lesz, aki a növekedést választja, más a technológiára koncentrál, vagy lesz olyan, aki nemzetközi értékesítésben gondolkozik, és így tovább. Nagyon sokféle üzleti modell elképzelhető. Miután mindenki végiggondolta a maga személyes tervét, egy közös tervet is el kell készítenünk a Nivegy-völgy üzleti modelljeként, amiben a megjelennek a vidék legnagyobb erősségei – amelyben nem csak a borászok, hanem további együttműködők, sajtkészítők, őstermelők, szálláshelyadók, stb. is szerepelnek. Erre épülhet a közös versenyelőny. Mindenki megvizsgálhatja, hogy miben tud ehhez a közös, nagy egészhez hozzájárulni. Az én feladatom szakértőként az, hogy mindebben segítsek. 

Van-e olyan pozitív példa, ami akár Nivegy-völgy számára példa is lehet?

Mi nemzeti örökségvédelmet igyekszünk fenntartható módon megvalósítani. Erdélyből, Nagyküküllő megyéből ismerek egy példát, ahol a környezet értékeit próbálják a miénkhez nagyon hasonló módon megóvni. Ott évszázadok óta tehénsajt készítéssel foglalkoznak. Egy nemzetközi projekt keretében felmérték a legelők minőségét, a klímát, az állatállományt. Ennek megőrzése, és az üzlettel való összehangolása óriási érték. Létrehoztak egy vállalkozói közösséget, és eloszlottak a feladatok: volt, aki a legelőkre koncentrált, volt, aki a sajtkészítésre, más csak egy nagy hűtőházat épített, és a csomagolásra ügyelt.

Szerintem ez komoly sikertörténet, hiszen fantasztikus fejlődésen ment keresztül a környék, turisztikai és üzleti szempontból egyaránt. Mert felismerték, hogy az a nagy értékű természeti adottság, ennek a kommunikációban való kihasználása a termékeket azonnal máshova pozícionálja, az árat megduplázza. Egy nyugat-európai fogyasztó megfizeti, hogy az egyébként magas minőségben előállított termék, 1. vállalkozói közösség együttműködésével jött létre, 2. csodálatosan tiszta legelőről érkezett, 3. és az eladása hozzájárul az ottani természeti környezet megóvásához. Mindez ma igazán piacképes hozzáadott érték – amihez persze jó marketingnek és PR-nek is társulnia kell, azaz létre kell hozni a márkát, más szóval a brandet, és azt eladni. 

A példa egy nagyon hátrányos helyzetű, szinte elszigetelt régióról szól, amely ennek ellenére tudott nagyot dobbantani. Úgy gondolom, a Balaton környéki borász vállalkozók sokkal közelebb vannak ehhez a gondolkodásmódhoz, nyitottságban, mint egy eldugott vidék mezőgazdasági termelői. Ezért is bizakodom a Nivegy-völgyi együttműködés sikerében. Ha ezt a vidéket összehasonlítjuk, mondjuk, egy francia borvidékkel, mind a talaj, mind a klimatikus viszonyok megállják a helyüket. Egyetlen nagy különbség van: nem ilyenre értékeljük. Nem tartjuk be például az építési- és természetvédelmi előírásokat (lásd: illegálisan épülő nyaralók, hatalmas medencékkel), és sajnos az állam sem kezeli ilyen módon. De, ha ez a borrégió meghatároz magának egy minőségi szintet, és saját magának tud létrehozni márkaértéket, onnantól kezdve neve lesz, odafigyelnek rá.