A Nivegy-völgyet annak idején Édesapja választotta, aki a környéken dolgozott, és vásárolt egy kis darab földet és pincét is a Tagyon-hegyen, úgy 40 éve. Akkor még úgy mondták: háztáji. Hollósy Zsombornak először jönnie kellett segíteni, aztán ez a kötelesség szenvedéllyé, örömmel végzett munkává vált.

Pályaválasztásában is szerepet játszott a szőlő szeretete. A Corvinus Egyetemen végzett kertészmérnökként, majd a Zánka és Környéke Pinceszövetkezetnél dolgozott borászként Szentantalfán. 

A szövetkezeti munkája mellett végig művelte és fejleszette a saját 5 hektáros kis birtokát és családi pincészetét is. Ez év februárjában döntött úgy, hogy a maga szőlőjébe áll. Emellett segít a Tagyon Birtokon is a munkájával. Ez egy emberre hosszú távon is bőven elég lesz, mondja.

 


Fahordós és reduktív eljárással egyaránt dolgozik és sokat kísérletezik. Jelenleg fehér és rozé borai vannak, amelyeknek olykor szeret vidám neveket adni. A rizlingszilváni például a Bodzilla nevet kapta, egy házasítása Három Bor névre hallgat, a rozét pedig a párjáról nevezte el Tücsi bornak. Legfőbb erőssége a rizling, legfőbb vágya, hogy jó kékfrankost csináljon, írja a honlapján.


Az, hogy hat évet élt Budapesten sok mindenben segítette az elinduláskor. Ugyan a városi életet nem szerette meg annyi év után sem, de tisztában van vele, hogy minden 5. magyar Budapesten él. Máig 99%-ban a fővárosban értékesít, amit javarészt az egyetemnek köszönhet, ahogy ő fogalmaz. Meggyőződése, hogy aki nem vesz tudomást Budapestről, az nem tud a boros vérkeringésben maradni. A trendek, a piac ott alakul, ott dől el még mindig.