Sok környékbeli borászathoz hasonlóan itt is a családi művelésből nőtte ki magát a komoly szőlőbirtok. Szabó László a rendszerváltás előtt néhány évvel kezdett el gazdálkodni és a szerény hasznot mindig visszaforgatta. Hogy miként érezhette meg azokban az években, érdemes álmodni és új dologba fogni, arra fia, Gergely szerint az a válasz, hogy mindig is alkotó fantáziájú ember volt, akit izgatott valami újnak a létrehozása, és aki érezte, merre kanyarodnak a dolgok, azaz mikor van a jó pillanat.