A Martinus Borház a Tagyonhegyen található. A mára 3 hektáros birtok részben családi örökség, de nagyrészét az elmúlt években vásárolták. A fiatal pincészet és borásza, aki még harminc sincs, azt a célt tűzte ki, hogy a Nivegy-völgy egyik meghatározó borászatává váljon és a térség hírnevét öregbítse.

A balatoncsicsói Örökségünk Egyesület, a csicsói általános iskolával együttműködésben majdnem két millió forintos támogatást nyert az idei Hungarikum pályázaton.

A pályázat címe (M)értékek iskolája, fő célja pedig, hogy a helyi ifjúságnak segítsünk közelebb kerülni ehhez a gyönyörű helyhez, ahol élünk.

A dédnagyszülők szőlőjéből kezdte kinőni magát a családi pincészet, 1990-től, nevét az agilis dédnagymama emlékére kapta. Két család, a Vargák és a Havasiak fogtak össze, hogy az örökséget tovább vigyék, vállalozássá fejlesszék. Varga Zoltán neve nem csak mint hegyközségi elnökként ismer, sokat tett a környék borainak megismertetéséért is.

Mára már az következő generáció viszi a pincészetet: Varga András édesapjával együtt a borkészítésért és értékesítésért, Havasi Csaba kertészmérnökként pedig inkább a technológiáért, a szőlőmunkákért, és a szüretért felel, a "kapuig", ahogy ők mondják.

A Nivegy-völgyet annak idején Édesapja választotta, aki a környéken dolgozott, és vásárolt egy kis darab földet és pincét is a Tagyon-hegyen, úgy 40 éve. Akkor még úgy mondták: háztáji. Hollósy Zsombornak először jönnie kellett segíteni, aztán ez a kötelesség szenvedéllyé, örömmel végzett munkává vált.

Pályaválasztásában is szerepet játszott a szőlő szeretete. A Corvinus Egyetemen végzett kertészmérnökként, majd a Zánka és Környéke Pinceszövetkezetnél dolgozott borászként Szentantalfán.

A szövetkezeti munkája mellett végig művelte és fejleszette a saját 5 hektáros kis birtokát és családi pincészetét is. Ez év februárjában döntött úgy, hogy a maga szőlőjébe áll. Emellett segít a Tagyon Birtokon is a munkájával. Ez egy emberre hosszú távon is bőven elég lesz, mondja.

Herzka András eredendően turisztikai szakember, és javarészt Budapesten dolgozik. Sokáig még csak nem is hallott Balatoncsicsóról, holott a környéket jól ismerte, ugyanis sokat járt barátokhoz errefelé.

2004 óta aztán még többet, mert szerelembe esett a borászattal, felnőtt fejjel iskolapadba ült - a Soós István Borászati Szakközépiskolában tanult borászot - majd nekiindult, hogy földet keressen. Sokáig kellett kitartónak lennie, mire meglelte a Fenyves-hegyi földdarabot, amit aztán szépen gyarapítgatni kezdett. Nagyon szereti a Jóisten, ha ilyen szép helyre vezette, mondja.