Sok környékbeli borászathoz hasonlóan itt is a családi művelésből nőtte ki magát a komoly szőlőbirtok. Szabó László a rendszerváltás előtt néhány évvel kezdett el gazdálkodni és a szerény hasznot mindig visszaforgatta. Hogy miként érezhette meg azokban az években, érdemes álmodni és új dologba fogni, arra fia, Gergely szerint az a válasz, hogy mindig is alkotó fantáziájú ember volt, akit izgatott valami újnak a létrehozása, és aki érezte, merre kanyarodnak a dolgok, azaz mikor van a jó pillanat.

Szakértőink sorában Balázs Tiborhoz értünk, aki vállalkozásfejlesztőként vesz részt a balatoncsicsói plébánia felújításához kapcsoló Borász Műhely szervezésében, és a későbbi üzleti tervezést segítő képzéseken. Bár a fővárosban él, meghatározó számára a vidékhez való kötődés. Villamosmérnök, tanár, közgazdász és maga is vállalkozó. A SEED Kisvállalkozás-fejlesztési Alapítvány ügyvezető igazgatója 2011 óta. Szerelemből, felnőtt fejjel kitanulta a borászkodást, saját pincéje, bora van. Igyekszik számos tevékenysége mellé a sportot is beilleszteni, karatéka, maratonfutó, triatlonista és természetjáró ember. Csicsóról és mindazokról az élményekről kérdeztük, amelyek pozitív, meggyőző tapasztalatok az életében arról, hogy minden tanulható, és nincs lehetetlen, ha adott a kellő elszántság és lelkesedés.

Honnan indult a pályád, miként alakult ennyire sokszínűre?Meghatározó az életemben a tanyasi, falusi környezet, lévén alföldi, szegedi születésű vagyok, és gyerekkoromban rengeteg időt töltöttem a nagyszüleim Hajdú-Bihar megyei tanyáján. Egyfajta keretes szerkezete az életemnek, hogy néhány év múlva ismét vidéki környezetben képzelem el magam: a Bakonyban levő parasztházunkban fogunk élni és gazdálkodni. Nagy rajongója vagyok Hamvas Bélának, aki a Bor filozófiája című művében a magyar tájak karakterét is leírja. Szerinte a Bakony jellemzői a szabadság, a függetlenség, az erő. Ezzel a megközelítésmóddal nagyon tudok azonosulni, és csak erősíti bennem az amúgy is meglevő kötődést a Bakonyhoz, a Balaton vidékéhez.

Szentantalfán, az új Faluházban április utolsó napján rendezték meg a hagyományos Nivegy-völgyi borverseny. A szakmai rendezvényhez a korábbi évekkel szemben több olyan kulturális, gasztronómiai és szórakozató esemény is csatlakozott, amelyek segítségével mind a helyi és környékbeli lakosok, mind a messziről érkezett turisták belekóstolhattak a Nivegy-völgy nyújtotta páratlan lehetőségekbe.

Már a Faluházhoz érkezve megismerkedhettek a látogatók a környékben előállított termékekekkel: különféle sajtok, mézek, szörpök, sütemények és sok más finomság várt arra, hogy megkóstolják, és megvásárolják őket!

​

A bejegyzés egyben meghívó. Évtizedek óta rendez borversenyt a Szentantalfai Hegyközség, és most érkezett el az ideje, hogy ez az esemény nyitott lesz a nagyközönség számára. Sőt, akár a 2 napos szabadságot is el lehet tölteni Nivegy-völgyben, olyan hívogató program állt össze. Szeretettel várunk mindenkit! Az esemény egyben nyitó alkalma a nemrégiben felújított szentantalfai Faluháznak.

De ennél még több is. Tavaly óta egyre intenzívebb együttgondolkodás zajlik a csicsói plébánia felújításához kapcsolódóan (az előzményekről számos cikk itt a blogon és a facebookon), amely egész Nivegy-völgy és az itt lakók közös jövőtervezése, egyre táguló körben. Azaz egyre többen tudnak bekapcsolódni a folyamatokba.

A Dobosi család borairól már 18. századi források is említést tesznek. Dobosi Dániel, a család egyik leszármazottja, 1979-ben kezdett el újra borászattal foglalkozni, akkor még traktorosként, másodállásban. Idővel gyarapodtak. Ebben sokat segített a tulajdonukba került kis lakatosüzem, amely mára már mérnök fia, Dániel vezetésével rozsdamentes termékeket gyárt.

Így vált lehetővé, hogy a borászat is szépen fejlődjön. Jelenleg 25 hektáron gazdálkodnak, és évi 60 ezer palack készül, közülük nem egy díjnyertes. Ezenkívül bio gyümölcsleveket, mézet, szőlőmagolajat és -őrleményt is értékesítenek.