Itt az ideje, hogy összefoglaljuk, hol is tart a balatoncsicsói plébánia közösségi felújítása. A Nivegy-völgy kis településén, komoly közösségi összefogással és ugyancsak komoly pályázati támogatással megkezdődött egy műemléki felújítás, ami eltér a megszokottól.

Hogy miért éppen Csicsón, és miért egy plébánia? Erre a kérdésre messzire vezet a válasz az időben.

A falu történetét röviden olvashatjátok a Facebook oldalunkon (később részletesen megírjuk), amelyből kiderül, hogy a plébánia majd két évszázadon keresztül volt Nivegy-völgy 5 kis falvának közösségi és spirituális központja. Balatoncsicsó, Óbudavár, Szentantalfa, Szentjakabfa és Tagyon tartozott ide. Közel 1000 ember él itt, sokan borászatból és turizmusból.

A Balaton-felvidék nem mindig volt ennyire felkapott.
A 70-es években erősen megcsappant az itt élők száma, egyre többen költöztek városba. Párhuzamosan viszont fiatal értelmiségiek fedezték fel a vidéket, és telepedtek meg a gyönyörű kis falvakban. Egy Somogyi Győző festőművésszel készült riport így számol be erről: "Véletlenül, újsághirdetésben bukkantak a sosem hallott Salföldre. A faluba egyetlen földút vezetett, ivóvíz, telefon nem volt, két évvel korábban zárták be az iskolát, a tanácsházát, szüntették meg a helyi téeszt. Megkezdődött a fiatalok városba menekülése, az üresen maradt házakat fillérekért vesztegették." (A cikk folytatása: itt). Sok helyütt a betelepülők tovább gazdagították a közösségeket, új életet hoztak a kiüresedő kis falvakba.

Visszatérve Balatoncsicsóra, hét évvel ezelőtt az itteniek a Helyi Örökségünk Egyesület segítségével már nekifutottak egy pályázati lehetőségnek a plébánia felújítására, amit akkor nem nyertek el. Sikerült viszont megvalósítaniuk a balatoncsicsói és az óbudavári templom teljes külső felújítását.

A korábbi erőfeszítések gyümölcse akkor érett be igazán, amikor a Forster Központ olyan műemléki helyszínt keresett, ahol adott az aktív közösség, hogy egy modellértékű projekt megvalósulhasson.

Így esett a választás a csicsói plébániára, erre a közel 300 éves, barokk jegyeket őrző műemlékegyüttesre, amely több évtizede elhagyatottan áll. Adott volt hozzá az aktív közösségi mag, meg is nyerték a támogatást.
A tulajdonos a veszprémi érsekség, a fenntartó a Balatoncsicsói Egyházközség. A közösségi mag szervezését két ember végzi: Szabó Bálint, az egyházközség világi elnöke és Nemes Gusztáv, közösségfejlesztő, vidékszociológus. Baladincz József atya pedig, aki köztiszteletben álló helyi plébános, szintén lelkes támogatója.
A projekt közösségi magját az egyházközséghez szorosan kapcsolódó 5-6 baráti kapcsolatban lévő, aktív, fiatal, többgyerekes család alkotja. Csaknem minden családban legalább az egyik házastárs tősgyökeres helyi, de szinte valamennyien éltek hosszabb-rövidebb ideig Magyarország (néhányan Európa) más vidékein is.
Itt élnek, dolgoznak, vállalkoznak, nevelik a gyerekeiket, hosszú távra terveznek, építik a környezetünket. Rendszeresen összejárnak, hitéleti és más közösségi programokat szerveznek. Hozzájuk kapcsolódik az a létszámban egyre bővülő csapat, akik folyamatosan kapcsolódnak be az együttgondolkodásba, tervezésbe.

A pályázat feltétele, hogy vállalják az elkészült épület működtetését. Ezt az Egyházközségi Alapítvány vállalja magára. Ehhez már a tervezésben is aktívan részt kellett venniük, hiszen csak így lehet felelősséggel felvállalni egy ilyen horderejű feladatot. Az említett, korábbi pályázat miatt nem a nulláról indultak. Megkezdődhetett a közösségi tervezés.

A kifejezés nincs mindennapos használatban, ezért némi magyarázatra szorul. A közösségi tervezés során az érintettek együtt tervezik meg, milyen funkciókat alakítsanak ki egy felújítás során egy adott épületegyüttesben. A folyamatos egyeztetések, beszélgetések során olyan jövőképet tudnak kialakítani, amelyet mindannyian a magukénak éreznek. A felújítást tervező építész ezekből az igényekből és jövőképből indul ki.

Nyugati példák igazolják, hogy műemléki épületek közösségű szemléletű használata mérhetően fellendíti egy-egy régió gazdaságát, akár kistelepülési szinten is: a látnivalóra kíváncsi idelátogatók több pénzt költenek a helyi szolgáltatóknál, boltokban. Jótékonyan hat a helyiekre is: a közös büszkeség révén jobban kötődnek a településhez, erősödik az együttműködés, összetartás.

A műemlék ugyan közjó, és egy tágabb közösség tulajdona, mégis leginkább az ott élők közvetlen érdeke, hogy megőrizzék.
A közösségi tervezésben nagy hangsúly van magán a folyamaton, amit a közösség együtt megél. A majdani működtetés akkor valósul meg jól, ha rendelkeznek azzal a tudással, emberi kapacitással, amely a fenntartáshoz szükséges.

Újabb fontos sajátsága a csicsói projektnek: a képessé tétel. Az épület működtetéséhez szükséges tudást képzésekkel, tréningekkel fejlesztjük. Miközben zajlik az épület megtervezése, a projektbe bevont szakértők párhuzamosan feltérképezik, hogy milyen tudásnak vannak már birtokában a helyiek és hol van szükség az ismeretek bővítésére, frissítésére (a szakértőkről később részletesen is írunk!). Ez alapján közösen megtervezzük, hogyan működhet a plébánia később önfenntartó módon: milyen tevékenységekkel lehet majd forrást előteremteni a működtetésre, fenntartásra, fejlesztésekre.
Ugyanakkor fontos, hogy minden érintett érdekét egyformán figyelembe vegyük ezen folyamat, párbeszéd során. A projektben aktívan közreműködik egyházközösségi civil alapítvány, helyi egyesületek, önkormányzatok, a veszprémi érsekség, állami műemléki intézmény, építészcsapat, szakértők, és természetesen a helyiek, akik a fenntartást vállalják.

Nem egyszerű ezt a sokféle érdeket összeegyeztetni. Előfordul például, hogy a helyi érdek ütközik a jogszabályi előírásokkal. Mégis olyan végeredmény, közös álláspont szükséges, amely minden igényt és nézőpontot figyelembe vesz.
Olyan konkrét példa esetében, amikor a pajtából átalakított közösségi térbe kályhát szeretnének beállítani, szükséges a műemléki szakvélemény, amely az eredeti térszerkezetek megőrzését szorgalmazza, az építészé, amely a megálmodott új, esztétikus megjelenésért dolgozik, a majdani felhasználóké, akik emellett a gazdaságos, fenntartható működtetést is szem előtt tartják  de még a kéményseprői szakvélemény is, amely a technikai megvalósításba szól bele.
A közösségi tervezés tehát meglehetősen összetett, sokszereplős hosszú folyamat. Reményeink szerint azonban ennek az első hazai projektnek az eredményei igazolják majd, hogy érdemes ezt az utat választani.

A tervek és egy kisfilm a majdani felújított plébániáról megtekinthető: itt.

Köszönjük, ha megosztjátok!

Babarczy Veronika
fotó: Oláh Gergely Máté