Herzka András eredendően turisztikai szakember, és javarészt Budapesten dolgozik. Sokáig még csak nem is hallott Balatoncsicsóról, holott a környéket jól ismerte, ugyanis sokat járt barátokhoz errefelé.

2004 óta aztán még többet, mert szerelembe esett a borászattal, felnőtt fejjel iskolapadba ült - a Soós István Borászati Szakközépiskolában tanult borászot - majd nekiindult, hogy földet keressen. Sokáig kellett kitartónak lennie, mire meglelte a Fenyves-hegyi földdarabot, amit aztán szépen gyarapítgatni kezdett. Nagyon szereti a Jóisten, ha ilyen szép helyre vezette, mondja.

A Gyöngyvirág utcában található vendégházat - 3 szobával, fürdőszobával, konyhával - a Dobossy család a házuk tetőterében már az építékor kialakította. Elsősorban a háziasszony, Éva gondoskodik a működtetéséről, aki otthonról, Fövenyesről, édesanyjától hozta a mintát, de a család többi tagja is kiveszi a részét a feladatokból.

A kényelmesen berendezett szállás egész évben kiadó. A vendégek használhatják a füves udvart is: pihenésre, napozásra, szalonnasütésre, bográcsozásra.

Édesapja, aki tanárember, egy idős balatoncsicsói fafaragó mellett tanulta a mesterséget, eleinte csak hobbiként. A Balaton parján akkoriban sok faragott tárgyat el lehetett adni nyáridőben, ez lett hát a főfoglalkozása, amibe aztán az ifjabb Gyapay is belenőtt.

Az országban sok száz, a Balatoncsicsói plébániaépülethez hasonló, évtizedek óta elhagyatott megmentendő műemléképület van. Hogyan lehet úgy felújítani ezeket, hogy az értékeket megőrizve a helyi gazdaság, az ott élők és a természeti környezet is egyaránt jól járjanak, és az épület hosszú távon fennmaradjon? - ilyen és ehhez hasonló kérdésekről beszélgettünk szakemberekkel az Örökség - közösség - gazdálkodás-érték hívószavakkal megrendezett budapesti kerekasztal beszélgetésen, 2015. május 29-én, a Párbeszéd Házában.

A "Kulturális örökség gazdasági és társadalmi hatásainak feltárása" (REVEAL) című, a Norvég Alap által támogatott projekt keretében építészek, műemlékvédelmi szakemberek, hatósági előadók, vállalkozásfejlesztési szakember, területfejlesztők, valamint közösségfejlesztők együtt gondolkodtunk az örökséggazdálkodás új és lehetséges irányairól, erről készült az alábbi részletes beszámoló.

Szakértőink sorában Balázs Tiborhoz értünk, aki vállalkozásfejlesztőként vesz részt a balatoncsicsói plébánia felújításához kapcsoló Borász Műhely szervezésében, és a későbbi üzleti tervezést segítő képzéseken. Bár a fővárosban él, meghatározó számára a vidékhez való kötődés. Villamosmérnök, tanár, közgazdász és maga is vállalkozó. A SEED Kisvállalkozás-fejlesztési Alapítvány ügyvezető igazgatója 2011 óta. Szerelemből, felnőtt fejjel kitanulta a borászkodást, saját pincéje, bora van. Igyekszik számos tevékenysége mellé a sportot is beilleszteni, karatéka, maratonfutó, triatlonista és természetjáró ember. Csicsóról és mindazokról az élményekről kérdeztük, amelyek pozitív, meggyőző tapasztalatok az életében arról, hogy minden tanulható, és nincs lehetetlen, ha adott a kellő elszántság és lelkesedés.

Honnan indult a pályád, miként alakult ennyire sokszínűre?Meghatározó az életemben a tanyasi, falusi környezet, lévén alföldi, szegedi születésű vagyok, és gyerekkoromban rengeteg időt töltöttem a nagyszüleim Hajdú-Bihar megyei tanyáján. Egyfajta keretes szerkezete az életemnek, hogy néhány év múlva ismét vidéki környezetben képzelem el magam: a Bakonyban levő parasztházunkban fogunk élni és gazdálkodni. Nagy rajongója vagyok Hamvas Bélának, aki a Bor filozófiája című művében a magyar tájak karakterét is leírja. Szerinte a Bakony jellemzői a szabadság, a függetlenség, az erő. Ezzel a megközelítésmóddal nagyon tudok azonosulni, és csak erősíti bennem az amúgy is meglevő kötődést a Bakonyhoz, a Balaton vidékéhez.