Szent Márton-nap Nivegy-völgyben több szempontból is fontos ünnep. 
Egyfelől, lévén borvidék, az új bor ünnepe, amit a pincészetekben méltón meg is ünnepelnek. Másfelől Szent Mártonnak szenteltek templomot Óbudaváron is, amely így névleges állomása a Szombathelytől Tours-ig vezető zarándokútnak. Az útvonalat az Európa Tanács 2005-ben Európai Kulturális Útvonallá nyilvánította.  

Óbudavár címere

A mai embernek kissé hihetetlen, hogy a középkori Európában egyes szenteket milyen komolyan tiszteltek az életpéldájuk miatt. Egyikük a Pannónia Savariában született Szent Márton, aki Pannonia Savaria nevű városában (mai Szombathely) látta meg a napvilágot 316-ban vagy 317-ben egy római tribunus (elöljáró) fiaként.
A hagyomány szerint a császár katonájaként szolgáló Márton a franciaországi Amiens városában egy hideg téli estén odadta köpenyege felét egy koldusnak. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Innentől kezdve nem a hadsereget, hanem Istent szolgálta, megkeresztelkedett. Jóságáról már életében legendák keringtek, püspökké akarták szentelni. Amikor ennek hírét vette, az érte jövő küldöttek elől nagy alázatosságában a ludak óljába bújt. A szárnyasok azonban gágogásukkal, szárnyuk verdesésével óriási zajt csaptak, elárulva Márton rejtekhelyét. 

Kultusza Pannónia területén már a honfoglalás előtt is virágzott. Szent István tisztelete jeléül a zászlaira a hadvezér Márton képét festette. A hagyomány szerint a szent egy álomban sietett a király és az ország védelmére. Így Szent Márton Szűz Mária után az ország patrónusa lett. A pannonhalmi bencés apátság is Márton tiszteletére épült. 

Óbudavár, templombelső

A libáknak egy másik magyarázat szerint is erősen közük van az ünnephez.
Ez a hagyomány a római időkre nyúlik vissza. November 11. ősidők óta a téli évnegyed kezdő napja: megkóstolták az új bort és nagy eszem-iszomot tartottak, hogy jövőre is jó termés legyen mindenhol. A rómaiak Aesculapiust, az orvosistent ünnepelték ilyenkor, s ludat öltek, amely a hadisten, Mars szent madara volt. (A madarak gágogásukkal egyszer megmentették Rómát a gallok éjszakai orv rajtaütésétől.) A keresztény naptárban is ez alapján kapott helyet: a lúd római neve „avis Martis” (Mars isten madara); régi szófejtéssel „Márton madara”-ként ünnepelték, így nem kellett eltérni a lúdlakomák római szokásától. A reformáció korában is folytatódott a hagyomány: a protestánsok Luther Márton neve napján emelgették a poharat ilyenkor.

A paraszti hagyományban Márton napkor zárták le az éves munkákat, kezdetét vette a természet téli pihenő időszaka. A cselédek ilyenkor kapták meg a bérüket és hozzá ráadásként egy libát, mert a szárnyasok nyáron felduzzadt hadát a tél beállta előtt meg kellett tizedelni. E napon kóstolták meg az újbort és vágták le először tömött libákat. 
A bőséges lakomák, a Márton-pohár sűrű emelgetése szintén a jövendő bő termés érdekében történt.

Ha tehetitek, látogassatok el új bort ünnepelni a Nivegy-völgybe, a kis pincészetek, borászatok családias kedves vendéglátása, Mártonnapi lúdvacsorája megér egy balatoni utat! Bőséges kínálatot ad a lehetőségekről a Zánka-Nivegy-völgyi Borút Egyesület oldala.

(Sz. Márton történetének forrása: martonnap.hu)

Babarczy Veronika