Pszichopedagógus szakos gyógypedagógus. Budapestről költözött le először Monoszlóra, akkor még két gyerekkel. Egyrészt nagyon vonzotta a vidék, másrészt olyan állást keresett, amelyhez szolgálati lakást is ajánlottak. Így került Szentantalfára, ahol néhány év múlva aztán építkezni kezdtek, véglegesítve ezzel a szándékot, hogy itt kívánnak letelepedni.

Emellett kezdettől tanított a csicsói általános iskolában: technikát, amibe becsempészi a környezettudatos szemléletet és sok minden más gyakorlati ismeretet is, amire szükség lehet az életben.

Mindig is szeretett bütykölni, ahogy ő fogalmaz. Gyerekkorában megtanult kötni, varrni. Utóbbit olyan szinten, hogy a kislánya születése után bedolgozott butikoknak, és a palettán a babaruhától az esküvői ruháig minden szerepel. Egy időben, amikor ez még új volt, üveget is festett és árulta a Művészetek Völgyébe.
Nagy álma volt, hogy megtanuljon szőni és korongozni. A szövés nem is tűnt lehetetlen álomnak, és épp az ideköltözés hozta a lehetőséget: akkoriban szervezett a mencshelyi polgármester tanfolyamot, amin Márta is részt vett.

Két éve lakhattak Szentantalfán, amikor betévedt az iskolába Mezei Rácz Ferenc erdélyi mesterember, gyékényből készült tárgyaival. Márta megegyezett vele, szállás fejében tőle tanulta meg a gyékénykötés mesterségét. Innentől szerelembe esett a szálas anyagokkal – a vessző és a csuhé is bejött a gyékény mellé. Nagyon tiszteli a régiek okos gondolkodását, hogy „ezekből a semmi anyagokból” milyen csodákat hoztak létre. Később maga is szervezett kosárfonó-, szövő tanfolyamot.

Mindezt a tudást aztán az iskolai technika tanításba is használni tudta, és emellett kézművességet is tanítani kezdett. Hogy hivatalosan is népi kismester lehessen – szalma-, gyékény, és csuhétárgy készítő szakmunkás és szakoktató –, kivárta, hogy gyerekei picit felcseperedjenek, akkor tudott eljárni a 3 és fél évesre elhúzódott képzésre.

Egy gondja van csak: mind szalmát, mind a gyékényt igen nehéz beszerezni. A gazdákkal szokta megbeszélni, hogy aratókoszorúért cserébe kaphat-e jó alapanyagot.

Gyékényért egészen a Tiszáig kellene mennie, ha fel nem fedezi Bősárkányt, egy kis falut a Ságban, ahol rálelt egy háziipari szövetkezetre. Egykor az egész falu gyékényből élt – szatyrot, papucsot, egyéb használati tárgyakat készítettek –, mára egy idős néni maradt, akitől Márta rengeteget tanulhatott. Itt kiváló minőségű alapanyagot is be tudott szerezni.

Számára a legkedvesebb, ha mindezt a tudást taníthatja, átadhatja. Emellett hivatásának tartja a hagyomány és a magyar népi örökség megőrzését, továbbadását, de a kézügyesség fejlesztését is. Annak kifejezetten örül, hogy az iskolai tantervbe sikerült beépíteni mindezt. Rab Márta családgondozóként is aktív a gyermekjóléti szolgálatban is.

Lánya, Bori, szorgosan a nyomdokaiban halad tehetségben, rendkívül szépen varr, fia Bálint ötvös, de bármilyen kétkezi munkát megold, ha úgy hozza az élet. Marci fia szakács, mellette masszírozást tanult. 

Hamarosan nyugdíjba megy, ami arra ad lehetőséget, hogy végre legyen ideje megvalósítani mindazt, amire vágyik: foglalkozások, tanfolyamok és sok-sok alkotás.