Azon polgármesterek egyike, akik 1990 óta igazgatják a településeket. Az országban 166-an vannak összesen. 

Felmenői édesapja részéről régi csicsói család. Közlekedésgépészként végzett a veszprémi Lovassy Gimnázium és Szakközépiskolában, majd a szentantalfai gépműhelyben kezdett dolgozni. Már 1992-től őstermelő, szőlészettel, borászattal foglalkozott. Egy ideje már csak szőlőben adja el a termést. Társával közösen működtetnek gazdaboltot Szentantalfán, emellett 2002-től bérlik és családi vállalkozásban működtetik a csicsói kisboltot és kocsmát. Olyannyira családi vállalkozás, hogy 13 év alatt 2 nap volt, amikor nem családtag állt a pultban, hanem helyettesített valaki. 
 

Schumacher József egyfelől hálás mindazoknak, akik náluk költenek, másfelől nagyon fontosnak is tartja a tepepülés szempontjából, hogy még van egy működődő boltjuk. Sok kistelepülést éppen az zár el a külvilágtól, hogy bezár a postájuk, iskolájuk, boltjuk, kocsmájuk.

Néha ugyan hétvégén a pult mögött is fogadóórát tart, de ezt nem bánja. Azt mondja, szeretni kell az embereket, akár polgármester, akár vállalkozó valaki, anélkül nem megy egyik sem. Viccelődve hozzáteszi azt is, hogy rajta kívül mindenki kedves a vevőkkel, ő szókimondó a pult mögött is. „A művészt meg a boltost csak halála után értékelik” – teszi hozzá nevetve.
 

Büszke rá, hogy Balatoncsicsó népessége megújhodó fázisban van, és Antalfa után második a Füredi járásban, ahol arányaiban sok a fiatal. Húszonöt éve, amikor polgármesterré választották 100 főből 90 nyugdíjas volt, 10 kisiskolás. Most jutottak el a 250 fős létszámig. A helyzet annyiban nem teljesen rózsás, teszi hozzá, hogy a 20 év fölöttiek közül nagyon kevesen maradnak helyben. Az sem kedvez, hogy az ingatlanárak nagyon magasak lettek.

Továbbá a vidék csodás adottságai mellett sok lemondással is jár, ha valaki itt akar élni: autóhoz van kötve mindenki, heti egyszer rendel az orvos. Cserébe viszont, aki leküzdi a fenti akadályokat, jól működő közösséget, bensőségesebb emberi kapcsolatokat nyer, és a gyerekei szép környezetben, szabadon nőhetnek fel.
 

Saját gyerekkorából élénk emlékei vannak a plébánián végzett „társadalmi munkáról”. Rengeteget segítettek annak idején a ház körül – ástak, állatokat etettek, segítettek az épület és a templom karbantartásában. Felnőtt fejjel pedig 3 hónapot lakott ott a családjával a plébánián, két költözés között. A maga részéről nagyon örül az épület felújításának, és, hogy végre méltó bánásmódban részesül.

A jövőt tekintve pedig annak örülne Schumacher József, ha könnyebb lenne a vállalkozások léte a jövőben – és kevesebb a papírmunka.
Mind a 4 gyereke nagykorú, lassan mindnyájukat saját útjukra bocsátja. Egyébiránt még korai tervezgetni, azon túl, hogy a maradék 2 hektár szőlőtől lassan szívesen megválna.