Édesapja a neszmélyi borvidék kellős közepéről, Süttőről származik, a nagyszülők révén Nagy Juditnak így gyerekkorától kezdve köze volt a szőlőhöz.
Ugyan más pályát választott – vegyészként végzett, majd informatikai területen dolgozott multinacionális cégeknél –, a férje révén újra bor közelébe került: pontosabban anyósa révén, ugyanis ő nagy borász volt.
Az életben nincsenek véletlenek: „befektetési céllal” vásároltak egy kis földet pincével a Balázs-hegyen, és ez a lépés meg is pecsételte Judit sorsát.
Önállóan 2003-ban kezdett el szőlőt művelni, amihez mindig volt baráti segítsége. „De egész Szentantalfa is egy nagy összefogás” – mondja. Nem is tud itt egyedül dolgozni, mindig a segítségére jön valaki, ha más nem jó tanácsokkal. Becsületére vált, hogy a pincét is szépen rendbe hozta és gondosan műveli a hozzá tartozó területet. Eleinte épp csak évi 2-3 hektó bora lett, amit a barátokkal elfogyasztottak, és elosztogatta ajándékba.
Felnőtt fejjel ült újra iskolapadba Balatonfüreden, hogy kitanulja a borászatot, ennek már 11 éve. Ezután még elvégezte Keszthelyen a Pannon Agrártudományi Egyetemet is.
Két éve álltak össze egy régi ismerőssel, Huszár Róberttel, Balatonkalaiból, aki a megtermett szőlőt minden évben eladja. Judit felajánlotta, hogy ő szívesen készítene belőle rosét, kísérlet képen. Technológiai tanácsadói is voltak: Gyukli Gyula és egykori egyetemi tanárnője. Mindennek köszönhetően – végigcsinálták, végigörvendezték, végigvárták a folyamatot, többfelől szkeptikus véleményektől kísérve – és egy igazán szép bor született meg a közös munkából, 2013-ban.
A következő szüretre már tudatosabban készültek, például a címke megmutatja az adott év időjárását is. A termést illetően megduplázták az előző évet, viszont az időjárás nem kedvezett nekik. És mégis éppen ez az év hozta meg az első szakmai elismerést: 2 versenyen is bronzérmet nyertek.
Idén nyáron Veszprémben az Utcazene Fesztiválon kis fröccsstandjuk volt, Rozé állomás néven, nagy sikerrel. Mostantól gondolja azt Judit, hogy lassan megélhetés lesz ebből, és végre azt a foglalkozást válaszhatja, amit a legszívesebben űzne: a borászatot. Ezzel is gyarapítva a magyar női borászok impozáns sorát.
