Ott kezdődött, hogy felszálltunk a vonatra. Igenis ott kezdődött, mert a vonatról leszállni már nem lehetett, ha megvettük Csicsóig a jegyet, akkor már le is kellett utazni. Az egyetemista tisztában van a pénz értékével, tudja, hogy ezerhatszáz forintból nem csak Csicsóra jut le, hanem beülhet egy művész moziba, ehet egy vegán gyrost a kampusszal szemben vagy vehet egy pár meleg zoknit. Szóval felszálltunk a vonatra, mert Hammer tanár úr azt mondta, mert a fiúk amúgy is megfutamodtak egy nappal az indulás előtt, és mert olyan szép idő volt, hogy bűn lett volna kihagyni egy kis balatonparti vonatozást.