Férjével együtt őstermelők: egyfelől szőlővel foglalkoznak, másfelől méhészettel. Dobosi Dezső eredetileg kőműves mester, aki jobban szereti a mezőgazdaságot, az állatokat így szakmai irányt változtatott. Az édesapjától örökölt szőlőt idővel egyre gyarapítgatta, így a munka is egyre több lett vele, nem fért össze a kőművességgel. De, hogy mégis több lábon álljanak, mellett méhészkedni is kezdett. Két testvére akkor már szintén ezzel foglalkozott.
Mostanára három konténere van, 183 családdal vándorol. A Hanságtól Békés megyéig, az Alföldtől a Bakonyig, az ország területén sokfelé viszik a méheket, a virágzási idénytől függően. Többek között repce, akác, hárs mézhez gyűjtetnek a méhecskékkel.
A munka sikere abszolút az időjárástól függ, eszerint évente változik a mézmennyiség. Emellett alapos, gondos odafigyelést igényel a családok gondozása.
Dobosiéknak kilenc gyerekük van, 7 lány, 2 fiú, közülük öten már megházasodtak. Nemrégiben született meg a 14. unoka. Három gyerek él még otthon a szülőkkel, ketten tanulnak, és az egy fiú az édesapjának segít be.
Etelka női szabónak tanult és két évig kisiparos volt. Ugyan 32 éve háztartásbeli, de a szakmáját végig gyakorolta: a fehérneműtől az atlétán át a kabátig minden ruhát ő varrt a a családnak.
A patchwork technikáról, amiről Etelka mára olyan híres, a húgától hallott. Ő mutatott néhány alapfogást is, amivel aztán el tudott indulni. Utána már egyedül haladt és felépítette a maga patchwork világát, amit egészen bátran és szabadon alakított. Ez a technika azért is érdekes, mert mindenki kialakíthatja a maga sajátos stílusát. 
A munkájára még az iskolában figyeltek fel a tanítók és a többi szülő, hiszen a gyerekein mindig megcsodálhatták az újabb ás újabb kreációkat. Rendelést ugyan nem vett fel – arra nem lett volna ideje, hogy a nagycsalád mellett másoknak is varrjon –, de azt szívesen vállalta, hogy megtanítja varrni az érdeklődőket.
A szüret végétől a tavaszi munkák kezdetéig tart szakköröket. Nem csak Antalfán, Óbudaváron, Balatonakaliban, Nagyvázsonyban is tartott már képzéseket a faluházakban, önkéntes alapon. A résztvevők többnyire maguk hozzák a varrógépeiket.
A lányai közül hárman tanultak varrni, és egy van közülük, akit kifejezetten érdekel a varrás. A nők többsége mára nem is tanul meg varrni, mondja Etelka, de képzés se nagyon van már.
Számára a varrás, különösen a patchwork kikapcsolódás, örömteli tevékenység. Amikor a házuk bővítésekor egy varróműhelyt is kialakítottak számára, az volt az egyik régi, nagy álma beteljesülése.
