Szombaton este a csütörtöki társasozós délutánhoz hasonlóan megint nagyon izgatottan vártuk a gyerekeket a filmklub miatt. 7 órára már teljesen berendeztük a klubhelyiséget, besötétítettünk, és most is raktunk ki táblát, hogy az utcán járkáló gyerekek is bejöjjenek esetleg. Szerencsére Szabi is átjött és segített összerakni a technikát..nélküle lehet, hogy bajban lettünk volna. 

Öt gyerek jött el ezen az estén mozizni, kicsit késtek ugyan, de negyed 8 körül el tudtuk már indítani nekik a Gru című mesét. Készültünk nekik házi bodzaszörppel és popcornnal. 

Amíg a film ment, addig a felnőttek kint a tornácon jól el tudtak beszélgetni egy sör mellett. Mindenki nagyon örült, hogy ilyen kellemes helyen, ilyen jó társaságban és nyugodtan tudja eltölteni ezt az estét. A gyerekek nagyon élvezték a filmezést, viszont a végére kicsit bevadultak, és átfordult a dolog párnacsatába, ami miatt kiborult a szörp és minden tele lett pattogatott kukoricával. Szerencsére el tudtuk intézni, hogy amit lehetett, azt felsöpörjék maguk után. A következő kölyökmozira is szeretettel várjuk a gyerekeket és persze a szülőket, nagytesókat is egy kis beszélgetésre.

Pénteken megismerkedtünk Törő Balázzsal, aki Balatonakaliból jött el hozzánk biciklivel. Balázs Szegeden végzett néprajz szakon, és nagyon sokat foglalkozott a környék megismerésével. Hozott nekünk érdekes könyveket, például arról, hogy a Balaton-felvidékre milyen építészeti jegyek a jellemzőek. Megtudtuk, hogy a helyi házak főként kőből készültek, egyszintesek, és hosszan elnyúlnak. Jellemzőek rájuk a nagy, díszítetlen fehér felületek, és a napos oldalon elhelyezett díszített részek. Az utca felől a lakóházak többsége magas, kőmellvédes, kőbástyás kerítéssel határolt vagy homlokával közvetlenül az utcára, vagy egy kis virágos előkertre néz. Miután Balázs ezeket elmondta, elindultunk sétálni. Először a temetőbe jutottunk, ahonnan a Halom-hegyre szép kilátás nyílik. Ott a 13. századtól kezdve foglalkoznak szőlőműveléssel. 

Ezután tovább mentünk, és néhány pincét megnéztünk a hegyoldalban. A régi hagyományok szerint hatalmas rend uralkodott a szőlőhegyeken, rendes utak voltak, és sáncrendszer, amely úgy jött létre, hogy munka közben a talajból összegyűjtött köveket egymásra pakolták. Az iszlinges pincetípus jellemző volt a környéken, ami az jelenti, hogy a bejárat fellett voltak gerendák, amelyre a gazda szénát pakolt, így amikor a szőlőben tartózkodott, a lovát itt is tudta etetni. A szőlőhegyeken nem csak szőlő, de gyümölcsfák és veteményesek is voltak. Ami nagyon meglepő volt számunkra, hogy a terület 1950-ig Zala megyéhez tartozott.

Ezután lejöttünk a hegyről, és eljöttünk a zsellérföldek mellett, amiket most cigányföldeknek neveznek. Felfrissítettük magunkat egy fröccsel, majd biciklivel indultuk tovább Szentantalfára. Megnéztük a katolikus templomot, ahol az a furcsa, hogy nem lehet eldönteni, hogy a templom kertjéből nyílik egy ház, vagy a ház kertjéből a templom. A református templom eléggé elhanyagolt, de azért nagyon szép volt a maga hagyományaival. Elmentünk a sportpályához, ahol megnéztük a régi vízimalmot. Aztán a patak partján végighaladva, egy titkos szabadtéri edzőtermet találtunk, amit persze ki is próbáltunk. 

Reméljük lesz még alkalmunk Balázzsal beszélgetni, mert nagyon inspiráló volt a jelenléte.

Csütörtökön lezajlott az első társasjáték délután. A gyerekeket már nagyon vártuk, még táblát is tettünk ki az árok mellé, hogy azok is odataláljanak, akik a plakátokkal nem találkoztak.

Csináltunk pattogatott kukoricát, Niki-féle bodzaszörpöt, aztán kipakoltuk sorban a játékokat a rendezvényterembe. Három után meg is érkezett az első játékos, Csenge, aki a kedvenc játékát, az Activity Juniort is magával hozta.

A társasjáték klubot a Bang játékkal nyitottuk a fiúk kérésére. A játékmester Levente volt, aki nagyon lelkesen magyarázta a gyerekeknek a szabályokat. A sors fintora, hogy a játékból először pont a fiúk estek ki. Amíg a többiek befejezték a játékot, addig a fiúk rögtönöztek egy Harry Potter játékot, fel-alá rohangáltak és olyan szavakat kiabáltak, mint „vikitiki” (állattá változtatás), „dixit” (kínzás), „bang!” (ütés). A lányok és Dávidka eközben Dóri és Niki felügyeletével elkezdtek Dixitet játszani. Annyira nagy sikerű volt a játék, hogy mindkét paklit kipróbálták, és be sem akarták fejezni, pedig már eléggé fáradtak voltak. A fiúk és Csenge-miután befejezték a futkosást-, kipróbálták a Wazabit, majd az Aranyásókat, amiben már Évi is részt vett. A szabályokat már kicsit elfelejtettük, de szerencsére jött Judit, aki segített őket feleleveníteni. Sajnos Lacit ezen a napon nélkülöznünk kellett, pedig ő minden társas szabályát kívülről tudja.

A maximum létszám ezen a napon 11 fő volt, reméljük, legközelebb ennél is többen jönnek, hiszen még nagyon sok játékot nem próbáltunk ki. További információkért keressétek a plakátokat a Facebookon és a balatoncsicsói buszmegállóban. A szombati filmklubot se felejtsétek! :)

Szombat reggel végre sikerült elküldenünk a kérvényt a faluháznak, hogy az ott található társasokat adják oda a Nivegyháznak, hogy az itt rendezett társasjáték klubokban a gyerekek használhassák majd őket. Ezúton is szeretnénk megköszönni Eszternek és Juditnak a közreműködésüket. Ha minden jól megy, a jövő csütörtökön megtartjuk az első ilyen eseményt, erről majd egy későbbi bejegyzésben is olvashattok. Fél kilenckor elindultunk Gusztival megint Kapolcsra, ahol ezúttal az I. Kárpát-medencei Értékőr Találkozón segédkeztünk. Ez az első olyan rendezvény, ahol (majdnem) minden értékőr csapat jelen volt. Kárpátaljától kezdve egészen Székelyföldig voltak résztvevők, összesen körülbelül harmincan.

Az értékőrők ma egy workshopot tartottak, aminek az volt a célja, hogy tisztában legyenek az eddig elért eredményeikkel, megtudják, hogy mik a legfontosabb részei az értékőr programnak, és hogy hogyan segítette őket a program, közösségi és egyéni szinten. Évi az egyéni élményeket és tapasztalatokat jegyzetelte flipcsártra, Laci pedig segített összeszedni, hogy mik a legfontosabb elemek a programban, és mik azok, amin a jövőben szeretnének javítani. Guszti a harmadik asztalnál facilitált és segített összeszedni az értékőröknek, hogy közösségileg milyen változásokon mentek keresztül.

Egy nagyon motivált társasággal ismerkedtünk meg, mindenki nagyon aktívan vett részt a munkában. Az értékőrök között kizárólag fiatalok vannak, csak van, aki már régebb óta fiatal. A közösség nagyon laza és lendületes, de ha komoly munka van, akkor tényleg nagyon odateszik magukat, szakmailag is.

Ahhoz képest, hogy ez volt az első ilyen találkozó, úgy éreztük magunkat mintha legalább a 4-5. lenne, mert már az első nap után is nagyon összeszokott volt a társaság. Ez érthető is, hiszen nagyon kedvesek és nyitottak, és ugyanazok a célok mozgatják őket.

Az értékőr programról részletesebb információkat itt szerezhettek: http://www.ptfa.hu/index.php/ptfa/pannon-ifjusagi-ertekor-halozat 

Kapolcson a patakban állva különösen könnyen megy a blogírás. (De szép szitakötő ment itt!) A ma esti program a társasjátékoknak szekrényszerzés, szerelés és fűnyírás.

Hétfőn délután értünk ide Balatoncsicsóra, Guszti már nagyon várt minket. Amikor megérkeztünk egyből fröccsel fogadott minket Scher Zoli zenitjéből (érdemes kipróbálni, nagyon finom). Ezután már teljesen stresszmentesen kezdtük el keresni közös erővel a szemközti szomszéd nénit, aki adott nekünk asztalt, fotelokat és ágyakat a Nivegyházba. Este kipróbáltuk a zánkai strandot, nagyon jól esett a hosszú nap után egy kis fürdés. Nagyon örültünk, hogy újra itt lehetünk, és végre elkezdődött a szakmai gyakorlattal egybekötött egész nyári nyaralásunk.

A következő napunk már nem volt ennyire izgalmas, mert korán reggeltől egész estig közösen ötleteltünk és elkezdtük megtervezni a nyári programokat. Rájöttünk, hogy mennyi mindent fogunk majd itt csinálni ezen a nyáron. Unatkozni biztosan nem fogunk. Azért ez a nap sem végződött rosszul, hiszen Guszti főzött nekünk „nemesgusztávféle” mindentbele tésztát.

Szerdán délelőtt is sokat gondolkodtunk-tervezgettünk, viszont délután Gusztáv elvitt minket Taliándörögdre, ahol megismerkedtünk az Értékőrökkel. Útközben meg tudtuk nézni a Nivegy-völgy környékét, amit nagyon szépnek találtunk. Hazafelé fagyiztunk Nagyvázsonyban, Lacinak annyira tetszett, hogy legszívesebben odaköltözne.

Szerencsére unatkozni itt nem lehet, ezt mutatja be a csütörtök reggel, amikor fél 8-kor csörgött a telefon, hogy keljünk, mert mindjárt jön az Éltető Balaton-felvidékért Egyesület küldöttsége, akikkel megbeszélést tartottunk. Ezután a Nikivel (aki a Nivegyház kulturális közfoglalkoztatottja) megterveztünk néhány szórólapot és plakátot a nyári eseményekhez, és sikeresen beszereztünk néhány társasjátékot a gyerekeknek szóló társasjátékesthez, amit már mind nagyon várunk. A fiúk ezen a napon nagyon szorgalmasak voltak, lenyírták a Nivegyház udvarán a füvet. Este tojásos nokedlit készítettünk (szalonnával), amihez megkóstoltuk Niki ajándékát, a helyi legjobb pálinkát. Ettől a hangulatunk különösen kellemes lett.

Pénteken sajnos esett az eső, ezért délelőtt kipróbáltunk néhány társasjátékot a Niki gyerekeivel. Délután már jobb lett az idő, ezért biciklivel lementünk Zánkára a strandolni, majd Balatonszepezdre fagyizni. A fizikai szenvedés mellett a tájat is tudtuk tekerés közben csodálni. Visszafelé pedig benéztünk néhány környékbeli helyre, hogy ismerkedjünk a helyiekkel.

Hétvégén sajnos nem volt túl jó az idő, konkrétan kabátban is fáztunk, ezért túl sok hasznosat nem tudtunk csinálni, plakátokat terveztünk, blogot írtunk, olvastunk a helyi projektekről. Ismerkedés céljából elmentünk a szentantalfai kocsmába beszélgetni a környékbeliekkel. Vasárnap egy fokkal jobb idő lett, ezért elmentünk kirándulni Szentantalfára, bejártunk egy túraútvonalat, és megnéztük az ottani régi mosót.  Délután takarítottunk, hiszen egy hét alatt felgyülemlett némi kosz és szemét.

Összességében nagyon tartalmas volt az első hetünk, sok mindenkivel találkoztunk, beszélgettünk, sok új szemszöget ismertünk meg, hogy valójában mit is szeretnének a helyiek ide a Nivegyházba.

A szentantalfai mosóról és a biciklis túránkról részletesebben is olvashattok a blogon:
1. http://balatoncsicso.reblog.hu/szentantalfai-moso
2. http://balatoncsicso.reblog.hu/kerekparos-korut-balatonszepezd-es-balatoncsicso-kozt