A szentantalfai Rádiógyűjtemény kezdeteiről faggatózva kiderült, hogy egykori tulajdonosa, Sólyom Gyula 1978 óta gyűjti a készülékeket. Amikor a lakásuk után már a garázst is megtöltötték szeretett tárgyai, jött a mentőötlet: kerüljenek át az egykori tanítólakásba. Eleinte csak egy szobát foglalt el a gyűjtemény, mostanára már hármat töltenek meg a régi készülékek: 370 darab rádió, továbbá telefonok, tévék, és egyéb műszaki régiségek.
Sólyom Gyula nagy ismerője mindnek.

 

Az eredeti végzettsége szerint növénytermesztő úgy látja, ma már kevesen tudják, hogy a rádiógyártás fénykorában Magyarország adta a termelés harminc százalékát. Mára sajnos mind a gyártást, mind ezeket a régi, sokszor kézműves készülékeket elfelejtettük.

Gyula sajnálta nézni, hogy sok míves szép darab a szemétbe kerül. Amikor mások is megneszelték, hogy ilyen bogara van, ahogy ő fogalmaz, elkezdték hozni számára a megunt régi darabokat. Gyűjteménye célja pusztán az ismeretterjesztés. 

Alapszinten maga is foglalkozik rádiójavítással és sokáig járt rádióamatőr-szakkörökbe is. A rádió technikailag egy nagyon egyszerű szerkezet, mondja, nincs benne semmi furfang. Most éppen nincs divatja, a fiatalok közül jóval kevesebben érdeklődnek iránta, mint néhány évtizede.


Sólyom Gyula alaposan beleásta magát a rádiótörténetbe is, és a látogatóknak szívesen mesél is az egykori nagyokról, Nicolas Tesláról – aki dolgozott Magyarországon is, Puskás Tivadarnál és Budapesten, a Népligetben rajzolta meg a váltóáramú motor rajzát – Guglielmo Marconiról, a párhuzamos feltalálásról, és sok izgalmas történeti eseményről, amiről írásban nehéz is lenne beszámolni. A legjobb ellátogatni Szentantalfára, és a gyűjteményt nézegetve Sólyom Gyulát faggatni.