Szentantalfai mosó

Folytatva a környék megismerését, kerestünk egy lehetséges túraútvonalat, ami érint néhány helyi nevezetességet is. Első körben találtunk egy Balatoncsicsóról Szentantalfára vezető utat. Oda-vissza összesen kb. 4,5 km hosszú szakasz. A hossza miatt nem számítottunk túl sok különlegességre, de menet közben rájöttünk, hogy megint pozitívan csalódtunk, és a környező települések és a táj gyönyörű és változatos. Az út felénél megpillantottuk a szentantalfai mosót, ami egy kis gyöngyszem az erdő közelében a település szélén. A víz, ami a forrásból ered, szinte csontig hatolóan hideg, de kristálytiszta, tele növényekkel.

aktuális
A forrás és növényzete
aktuális
A mosó

A mosó mellett található közösségi kert nagyon belepasszolt a település szellemiségébe. Továbbhaladva szinte az erdőn át vezetett az utunk a focipálya mellett. Fél órás séta után meg is érkeztünk Szentantalfa központjába. Pihenés után visszaindultunk a most már nehezített terepen, hiszen a dombtetőn vezet az út. Balatoncsicsóra felülről érkezve megint egy szép, új tájkép fogadott minket.

0 Tovább

Kerékpáros körút Balatonszepezd és Balatoncsicsó közt

Elhatároztuk, hogy ha már 2,5 hónapot fogunk itt tölteni Balatoncsicsón, nem ártana, ha ismernénk is a környéket és a helyi nevezetességeket, vállalkozásokat. Péntek délután, hogy jobban felfedezzük a környezetet biciklire pattantunk, és elindultunk Zánka felé.

aktuális
Biciklik indulásra készen

A meleg aszfalt még késő délután is nagyon forrón égetett, de a szomszédos falvak és környező hegyek látványa arra késztetett minket, hogy gyakran megálljunk gyönyörködni a tájban. Amikor megláttuk a Hegyestűt, elhatároztunk, hogy egyszer közelebbről is megnézzük. A környék szőlőültetvényei nagyon szépek, és jól illeszkednek a tájba.

aktuális
Hegyestű szőlővel

A további út lefelé viszonylag gyors volt a lejtők miatt, kiélveztük a menetszelet a nagy melegben. Zánkára érve megnéztük a strandot, lehűtöttük magunkat a kellemesen meleg Balatonban, majd tovább indultunk Balatonszepezd irányába. Az oda vezető út nagyon hangulatos volt, szinte az erdőn át vezetett. Pihenés gyanánt, ott beültünk egy fagyira. Vissza Balatoncsicsóra már nehezebben jutottunk fel, hiszen igazából csak emelkedőkből állt az út, és eközben arra rá kellett jönnünk, hogy az országúti versenybiciklit nem erre a terepre találták ki. Fáradságunk ellenére azt megállapítottuk, hogy egy nagyon szép környéken vagyunk, és hogy rengeteg felfedezésre váró terület van még itt számunkra.

0 Tovább

Új arcok a Nivegyházban

A Budapesti Corvinus Egyetemről érkeztünk, vidékfejlesztési agrármérnök szakra járunk. Nemes Gusztáv tanította a vidékfejlesztés tárgyat nekünk, így ismerkedtünk meg vele és a Nivegyházzal. A szakmai gyakorlatunk alatt, amit itt töltünk Balatoncsicsón, azon fogunk dolgozni, hogy a Nivegyházba minél jobb programokat szervezzünk.

Orbán Éva

aktuálisPécsváradon éltem sokáig, viszont most Budapesten élek. A nagyszüleim indíttatására választottam a vidékfejlesztés/agrármérnöki szakmát. Az egyetem során eddig nem csalódtam, teljesen magaménak érzem ezt az irányt. Nagyon szeretem apró falvakban tölteni az időmet, hiszen teljesen más a légkör és fantasztikusan ki lehet kapcsolódni. A Kék-túra teljesítése közben már hozzászoktam a vidéki környezethez, a természet közeli jelenlétéhez. A balatoncsicsói gyakorlat számomra nem csupán munka, hanem egy csodálatos időtöltés lesz.

Kollár Dorottya

aktuálisSzigetszentmiklósi vagyok, azonban jelenleg Budapesten élek. A véletlen szülte azt, hogy ebbe az irányba tanuljak tovább, viszont nagyon megtetszett a vidékfejlesztés, és ebben az irányban szeretnék még tovább tanulni. Nagy lehetőségnek tartom, hogy ilyen szép környezetben tölthetem a gyakorlatom, és sok különféle emberrel ismerkedhetek meg.

Pető Levente

aktuálisTősgyökeres pesti vagyok, világéletemben nagyvárosi lakos voltam így sosem volt alkalmam beleszagolni a falusi életbe, azonban mindig is mozgatták a fantáziám Magyarország vadregényes tájai, illetve a vidéki kultúra. Azért választottam ezt a szakot, hogy ahogy tőlem telik segítsem a vidék problémáinak megoldását és a benne rejlő lehetőségek kihasználását, éppen ezért nagyon örülök, hogy a Nivegy-völgybe kerültem, ahol temérdek dolgot láthatok, illetve tanulhatok a vidékről.

Szűcs László

aktuálisZsámbéki lakos vagyok, de az egyetem miatt jelenleg Budapesten élek. Régóta vonz az agrárium és a vidékfejlesztés, a jövőben növényorvosnak szeretnék továbbtanulni. A Nivegy-völgy már elsőre magával ragadott, remélem a jövőben részletesebben is megismerem majd.

-

0 Tovább

Négy Corvinusos, vidékfejlesztés szakos diák élményei Balatoncsicsóról és a borvacsoráról

 Idén április 30-án lehetőségünk nyílt rendezői segítségként részt venni a balatoncsicsói Nivegy-házban megrendezett „Tavaszi Borzsongás” -on, ami egy koncerttel egybekötött támogatói borvacsora volt.

Hatalmas élmény volt számunkra egy ilyen kis falu életébe belecsöppenni, és ráadásul ilyen hirtelen a mélybe. Sok meglepő dolgot tapasztalunk megérkezésünkkor. Először is nagyon meglepő volt a csend és az, hogy alig járt ember az utcán.  Olyat sem láttunk még, hogy a kocsma, a dohánybolt és a bolt egy helyen, egy épületben van, ráadásul még olyat is lehet, hogy kérésre csak nekünk kinyitják a boltot, hogy tudjunk csokit venni. Nagyon örültünk annak, hogy a Nivegy-házból körbe nézve mindenfelé szőlőtőkéket láttunk.

Mindenki nagyon nagy örömmel és kedvességgel fogadott minket, mintha valami régi jó ismerősök lennénk. A borvacsorára való készülődés igen jó hangulatban telt, megismerkedtünk Nikivel és a szakácsokkal, akik mérhetetlenül pozitív személyek. Velük ismeretségünk tiszteletére már délben minőségellenőriztük is a borokat. A kályha begyújtásával, a székek pakolásával, a szódák nehézkes becipelésével, a malacsült ide-oda szállításával és a vadiúj rendezvénysátor felavatásával csak úgy repült az idő, és máris elérkezett az ominózus esemény. Az emberek csak jöttek és jöttek, nem is tudtuk összerakni, hogy egy ekkora településről honnan vannak ennyien. A hangulat megalapozására pálinkát kínáltunk a vendégeknek, majd beinvitáltuk őket a díszítőcsapat által fantasztikusan feldíszített rendezvényterembe.

Megkezdődött ünnepélyes keretek közt a jótékonysági vacsora és borkóstoló. Sorra fogytak a borok és a finomabbnál finomabb ételek. Mi és még sok szervező sürögtünk-forogtunk, hogy minden rendben menjen. Nemes ’Kölyök’ Gábor fantasztikus koncertet adott, megalapozta a megfelelő hangulatot a vacsorázóknak.

A gyerekek közben megunták a programokat, kisündörögtek a rendezvényteremből és szaladgáltak fel alá. A szabadtéren készülő hamburgereket mind megették, a felnőtteknek abból már nem is jutott. Nagyon meglepett minket, hogy itt a gyerekeket csak úgy elengedik az utcán szabadon mászkálni.

A „kemény mag”, körülbelül tíz vendég hajnal három után is mulatott, még táncoltunk is. Az összes maradék bornak és pálinkának nyoma veszett.

A következő reggelen kialvatlanul ugyan, de annál nagyobb örömmel és boldogsággal gondoltunk vissza az elmúlt estére-éjszakára. Mi négyen mindenképpen nagyon jól éreztük magunkat, örülünk, hogy megismerkedhettünk a falu lakosainak egy részével és annak a felfedezésnek is, hogy a Nivegy-völgyben találhatóak a világ legjobb fehérborai. Már nagyon várjuk, hogy elkezdődjön a nyári szakmai gyakorlatunk Balatoncsicsón és visszatérjünk a kedves ismerőseinkhez, akiknek reméljük még ennél a nagyon jónál is jobb rendezvényeket fogunk majd tudni szervezni.

0 Tovább

Az öröm ünnepe - az első koncert   

Ott kezdődött, hogy felszálltunk a vonatra. Igenis ott kezdődött, mert a vonatról leszállni már nem lehetett, ha megvettük Csicsóig a jegyet, akkor már le is kellett utazni. Az egyetemista tisztában van a pénz értékével, tudja, hogy ezerhatszáz forintból nem csak Csicsóra jut le, hanem beülhet egy művész moziba, ehet egy vegán gyrost a kampusszal szemben vagy vehet egy pár meleg zoknit. Szóval felszálltunk a vonatra, mert Hammer tanár úr azt mondta, mert a fiúk amúgy is megfutamodtak egy nappal az indulás előtt, és mert olyan szép idő volt, hogy bűn lett volna kihagyni egy kis balatonparti vonatozást.

0 Tovább

Balatoncsicsó

blogavatar

Adott 5 falu 1000 lakóval a Balaton-felvidéken, az egykori központjuk, egy 300 éves plébánia, ami 30 éve elhagyatott. Mit hoz ki ebből az aktív helyi közösség és a Forster Központ, a Norvég Alap támogatásával? Kövesd végig a blogunkon!

Támogatóink

kapcsolat

nivegyvolgy_kukac_gmail.com

Reblog